Az én Valentin-napom viszont kicsit másképp alakult, mint ahogyan azt elképzeltem.
Péter, a barátom, hetek óta egy "különleges meglepetéssel" készült. Mindenki tudta, hogy ő nem a részletek embere, ezért kíváncsian vártam, mi sül ki belőle. A nagy nap reggelén izgatottan hívott, hogy készüljek, mert egy "exkluzív kaland" vár ránk.
Az "exkluzív kaland" egy lovaskocsikázás volt a város közepén. Képzeljetek el minket – elegáns ruhában, gyertyákkal feldíszített kocsiban – miközben a ló útközben úgy döntött, hogy egy kisebb hasmenéses incidenssel fűszerezi meg a pillanatot. A romantikus hangulatnak vége szakadt, amikor Péter cipője áldozatul esett a balesetnek. Azt hiszem, a nevetésünk messzire visszhangzott.
Még próbáltuk menteni a helyzetet, de a ló idomárja végül azt javasolta, hogy inkább térjünk vissza a kiindulópontra. Így tettünk, és végül gyalogosan, nevetgélve folytattuk utunkat a közeli pizzériába. A pizzéria egyedi Valentin-napi menüt hirdetett, de mi valahogy egy gyerekadag spagettivel és egy pohár vízzel zártuk az estét, mert a rendelésünk elakadt a konyhában. Péter erre csak annyit mondott: "Hát, legalább könnyű volt megszervezni!"
Tanulság? Néha a legjobb pillanatok a váratlanok. És igen, még a legfurább Valentin-nap is emlékezetes lehet, ha a megfelelő személlyel töltöd.
